(Az előző bejegyzés folytatása...)

Visszatérve a test, lélek, tudat hármasságra, folytathatnám a példánkat a fogyással. Nagyon szeretne mindenki lefogyni, aki felhízott. Kipróbálnak sokféle diétát, termékeket, de nem lesz eredménye. Pedig elárulom, nagyon egyszerű: ne egyél cukrosat, se tésztát és mozogj! Meglepő lesz ami történni fog a testeddel. Igaz, nem megy le két hét alatt negyvenöt kiló, mert olyan nem is létezik. Ez pont ugyanolyan mint gyúrásnál. Ha valaki már mindent jól csinál, de nem hiszi el magáról hogy nőni tud, az próbálkozhat bármivel. Neki gyártják a csoda termékeket. Mind az ötezer félét.

Az a felfedezésem, hogy a fogyasztói társadalomnak, vagyis inkább a piacnak kell ez a félelem! Nem, most nem összeesküvés elmélet következik, de ezt figyeltem meg. Bekapcsolom a TV-t, és mi megy a reklámokban -még ha burkoltan is-? Kifog esni a fogam, vérzéssel egyetemben (a leggusztustalanabb mind közül), náthám van(?), megfáztam(?), le kéne fogynom(?), mindegyik hatásvadász reklám egy ilyen kérdéssel kezd. Nem veszed észre, mert a válaszod persze nem. De ha eleget nézed, elég egy ilyen kis egyszerű harminc másodperc, hogy beleégjen a tudatalattidba. Mint az edzésnél, csak épp egy pillanatra ugrik be a gondolat hogy ez így nem lesz jó, és semmiségnek tűnik, mégis nagyon erősen befolyásolni tud. A legerősebb félelem keltéshez nem kell túlzottan nagy dolgokra gondolni, elég csak az épphogy megjelenő, rövid üzenet. Mint ahogy a legjobb teljesítményhez se kell nagyon gondolkodni. Az egyik csatornán régebben bebizonyították hogy az ember keltette adrenalintól egy ketrecharcos sokkal nagyobbat tudott ütni, mint a mesterséges adrenalintól. Csak rá kell állítani az agyad, koncentrálni.

Visszatérve a piacra, a félelem azért kell, mert nem lenne a termékekre amúgy igény. Sokan vagyunk emberek, de egyszerűen nem kell nyolcvan fajta fogkrém. Nem kell 5-6 fajtából több semmiből. Az emberek úgyis megtalálják azt az egy értékes terméket, vagy ötletet, amit meg fognak vásárolni. Félelem nélkül nem megy a piac. Ha mindig ugyanazt a fogkrémet használnám és nem félnék tőle, hogy ebben nincs ilyen-olyan védelem, akkor én nem segítem elő a piac pörgését. Nem lesz árucsere. És akkor ez a felgyorsult világ lelassul ha mindenki így gondolkozik. Szerintem kémiailag a legjobb fogkrém már valahol az elsők között ki volt találva, több nem is kell. De ettől nem mennének felfele az eladási grafikonok.

Én egy ideig nagyon szerettem volna olyan irányú pszichológiát tanulni, amitől egy termék eladható lesz, vagy hogy mire figyel oda az ember pl. egy weboldalon, hova viszi először a tekintetét, mi az ami felhívja a figyelmét, és hogy a látószög melyik részére érdemes képet illeszteni. Még nem sikerült eljutnom odáig, hogy ezt elkezdjem tanulmányozni, de az biztos, hogy a képiség nem nyom a latba annyit, mint az alatta fekvő üzenet. A félelem tehát, a reklámosok nagy barátja (Tisztelet a kivételnek a jópofa reklámokért!).

A félelem persze nem rossz, mint ahogy azt előzőleg megírtam. Mert semmi sem csak rossz, vagy csak jó. A félelemnek az a szerepe, hogy ne sétálj a vasúti sínen ha jön a vonat, hogy ne sérülj meg, ne tegyél kárt magadban, inkább erősen félj a magasban való sétálástól, minthogy leess. Ez az előnye. Viszont a hátránya, hogy ezt az érzést rossz irányba lehet vinni, és vissza is lehet élni vele. Túl sokan félünk, túl komplex dolgoktól. Túlbonyolítjuk az életünket. Kicsit olyan érzésem van, amikor félek, akkor elhagyom „Istent” (ez csak példa) és valójában akkor kerít be az „ördög”. Mivel a félelem nagyrészt abból ered, hogy nem hiszünk az életünkben. Tehát ha az élet egy ember lenne, akkor megsértenénk őt azzal, hogy nem hiszünk benne. Nem hiszünk abban, hogy megoldja a problémánkat. Azt hisszük hogy a tudatosságunk jobban ismeri az életet, mint az érzéseink. Pedig ez elég naiv feltételezés. Minél kevésbé félek, annál több új dolog kerül az életembe, annál több változat, annál több információ, ismeret. Persze, mint mondtam félni kell ahhoz hogy elkerüljük a sérüléseket. De a félelem többi része, mintha maga lenne az „ördög”. Azt mondja, gyere, jó neked itt a változatlanságban! Nézd mennyi veszély lehet az új lehetőségek mögött, borzalmas. El se kezd! Feküdj egész nap egy helyben, ne csinálj semmit.

Egy kicsit adósnak érzem magam, mert írtam arról hogy mi kelt félelmet, hogyan rontja ez a teljesítményünket, arról mégsem, hogy hogyan lehet kivédeni ezeket. Először is, minden új dologhoz amit elkezdünk életünkben egy természetes félelem fog társulni, mivel még tudatlannak érezzük magunkat, a helyzetet pedig szokatlannak. Az első fontos pont a félelmek elhárításához, hogy csináld eleget. Minden kezdet nehéz, és ez egy nagyon igaz mondás. Baromi nehéz minden kezdet. De utána lefogok tudni szűrni a tanulságokat, és sokkalta jobban leegyszerűsödik az egész cselekvés mint ahogy kezdted. De ehhez csinálni kell.

A második a behelyettesítés. Ahogy rágondolnál egy alaptalan félelemre, helyettesítsd be egy másikkal. Ez még nagyon alapvető helyzetekben is megy, például cigiről leszokni rágóval. Ugyanígy lehet az agyagyadban rejlő dolgokat is helyettesíteni. Egyetlen hátránya, hogy rászoksz ellenben a rágóra, ami megint egy letapadást fog eredményezni, és ugyan nem cigarettára, de notóriusan rágóra fogod költeni a pénzed (gondolati síkon tehát nem egy dologhoz leszel letapadva, de egy másikhoz, és arra pocsékolod megint az idődet).

A harmadik az hogy hozol ilyen alapvető észrevételeket. Felismered mikor gondolsz arra, amire nem kéne (például evés közben a hízásra), és akkor ultimátumot adsz magadnak. Vagy abbahagyod a siránkozást és csinálod tovább, vagy a cselekményt hagyod abba. Mint azt ahogy az előző bejegyzésben tárgyaltam. Észre sem veszed mennyire fontos ez a helyzet az életedben, azért próbálok hozni rá még több példát. A legszemléletesebb az, hogy olyan munka közben a sikertelenségre gondolni, mintha beülnél az autóba, és egyből arra gondolnál melyik úton fog téged baleset érni. Én ekkor azt mondom, hogy inkább el se indítsd a motort, vagy állítsd meg a felmerült gondolatot.

A negyedik, teljesen mellékhatások nélküli dolog, a meditáció. Megtanulni csendet teremteni a fejedben, cigaretta és egyéb dolgok nélkül. A meditáció lényege a teljes csend és megfigyelés. Ez most neked -ha még nem próbáltad- hülyeségnek tűnhet. De hidd el, nincs jobb mint napi fél, egy óra csend. Mivel a napi életben is be tudod majd vetni ezt, és a dolgokat csak szemlélni fogod magad körül, hagyod őket kibontakozni magukban, megtanulsz nem társítani gondolatokat ahhoz amit csinálsz. Ez pedig elengedhetetlen ahhoz, hogy fejlődj. Hogy minél több dolgot beengedj a világodba, előítéletek nélkül. Gyakorlatilag az erős koncentráció alapja.

Az ötödik, ne nézz tévét. Persze csak viccelek (vagy mégsem?), de ezek a reklámok még engem is néha megbetegítenek, vagy megőrjítenek. Borzalmas a hatása a rövid, célzott üzeneteknek a tudatalattid számára.

A házi feladat pedig ennek tükrében újra végiggondolni a mondást,

„Boldogok a lelki szegények.”

Vajon biztos lelki szegénységről, vagy csak a félelem veszteségéről szól ez a mondás?