Már régóta akarok írni egy ilyen bejegyzést, csak először jól át kellett gondoljam. Tehát elkezdtem gondolkodni, hogy persze a vallásnak sok hátránya van, gondoljunk csak a kereszténység régi hadjárataira, amit „Isten nevében” követtek el. De valami értelme csak van a vallásnak, mire jó? Mire jó ez a sok a fogadalom? Miért kell lemondani dolgokról, ha vallásos akarok lenni?
Én még nem tapasztaltam azt – de lehet csak keveset olvastam - , hogy bármelyik vallás meg is magyarázná, hogy miért nem szabad házasságon kívüli nemi életet élni, vagy alkoholt fogyasztani, ha követni szeretnénk. Vagy hogy mire jó a vallás? A mai világban pedig annyi információval el van látva az ember mindenről, hogyha nem látja valaminek az értelmét, vagy nincs elegendően kifejtve, nem is csinálja. Ez egy természetes dolog. Én se csinálnék sok mindent, ha nem látnám az értelmét. Szóval álljanak itt az én gondolataim válaszul a kérdésekre.
Kezdjük hátulról, mire jók a fogadalmak, a lemondások a vallás nevében?
Nos először is, a lemondásoknak hihetetlen nagy fontossága van az életünkben. Azt hiszem erről már korábban írtam is, de most megint taglaljuk egy kicsit. A lemondások feldobják az életünket, egy kicsit jobban megtanítanak értékelni dolgokat. Vegyünk egy példát. Én jártam régen edzőtáborokba, és hát ha máshol nem, ott megtanulod mi az a lemondás. Teljesen új környezet, a kaja olyan amilyen, és fáradtság. Lemondasz az otthoni kényelemről, a kanapéról, tv-ről, a szokásos étkezésedről és egy teljesen más, hajtós, megfelelni vágyós környezetbe kerülsz. Ami pedig nem rossz, mert egyrészt erősít, de nem csak testre, hanem lélekre is. Az ember ha végig csinál pár ilyen tábort, rájön hogy ő egy teljesen idegen helyzetben is meg tud felelni, letudja küzdeni magát. Ez fejleszti az önkontrollt, és azt sugallja az embernek, hogy innentől kezdve bármibe kerüljek, megtudok felelni.
Vegyük úgy, hogy edzőtábor előtt egy kis körben le lehet rajzolni az életedet. Hol élsz, mit eszel, mit csinálsz. Utána jön egy tábor, és tudsz rajzolni egy sokkal nagyobb kört, az által, hogy felfedezed, te nem vagy az otthoni környezetedre utalva. Meg tudsz felelni máshol is, teljesen új elvárásoknak. Tehát talpraesettebb leszel tőle, és az otthon szembejövő problémákat sokkal könnyebnek fogod találni utána, tudva hogy te egy sokkal tágabb értelemben is megfeleltél már. Ami pedig még fontosabb, megtanuljuk értékelni az otthoni helyzetet. Minden nap felfedezzük, hogy milyen jó helyzetben is vagyunk ahhoz képest ami ott várt ránk. Megtanulunk értékelni. Mert a megszokás elrontja az embereket, és egy idő 
után túlságosan elbízzák magukat tőle. Itt élek, ilyen helyzetben, velem már nem történhet semmi. A megszokás nem engedi hogy észrevegyük a szépséget a már meglevő dolgainkban. Ezért is jó egy edzőtábor.
Itt egy másik példa a lemondások szükségességére, ami pont múltkor történt meg a családommal. Mentünk egy nagyon göröngyös, nagyon dobálós földúton, vagy egy kilométert. Lassan tudtuk csak haladni, sokkal lassabban mint máshol egy kilométer. Minden egyes kerékfordulatért szinte küzdött a kocsi, mi meg hogy benne maradjunk. Utána rátudtunk térni egy autópályára és hirtelen hihetetlen öröm fogott el, hogy milyen szép, jó, egyenes út ez amin tudunk menni. Megköszöntem magamban a fentieknek, akárki is legyen ott. Viszont ha végig városi utakon megyünk, ezt sosem vesszük észre, hogy milyen jó. Nagyjából ugyanaz a jelentősége mint az előbb leírtaknak. Ha sosem megyünk azon az úton, nem tanuljuk meg értékelni a sima helyzeteket. Szerintem ez az egyik nagy lényege a lemondásoknak.
Egyben nem értek azonban egyet ezekkel a fogadalmakkal. Mégpedig abban, hogyha vallásosnak akarok mondani magad, ezeket a dolgokat életed végéig be kell tartanod, így pedig pont értelmét veszti. Mert így csak elhagyjuk az életünkből, de nem tanuljuk meg értékelni a kicsit, hanem kizárjuk. A mai világban, pedig ha tetszik, ha nem, nagyon sok helyzetben kell elhagyjuk a vallást (már ha ilyen kikötéseket tartalmaz). Tehát azért büntetni magad nem érdemes, mert egy fontos ügyféllel egy pohár bor mellett kell megbarátkozni. Vagy éppenséggel ha több hónapja jársz valakivel, mostmár alapvető hogy az alatt bekövetkezik a szex. Ezt hozza a világunk, persze régen ez nem így ment. Ha ezeket elutasítjuk, az ügyféllel nem alakul ki jó kapcsolatunk, a lány pedig bigottnak fog nézni és ott hagy. Tehát gyakorlatilag tarthatatlan elvárások ezek, ha mindvégig be kell tartani. Mert tetszik vagy nem, általánossá váltak ezek a dolgok a világunkban. Viszont az igaz, hogy nagyon sok emberre ráférne hogy legalább részében gyakorolja, pont azért hogy még nagyobb élvezet legyen, amikor csak kevés van belőle.
Például, a fiatalabb generációkon (pedig én sem vagyok öreg) már látszik, hogy nem tudnak megelégedni, vagy boldogak lenni, az alkohollal és drogokkal és szexel sem. Egyszerűen aki 14 éves korától elkezd inni, drogozni, szexelni, az annál hamarabb fog ráunni, annál nagyobb és több adag kell mindenből az idő múlásával, és pontosan: ez is szokás lesz. Nem lesz több mint egy megszokott tevékenység. Egy idő után az ember nem talál élvezetet a túlzott berúgásban, és sorolhatnám. Ez pedig pontosan látszik a mai fiatalakon, hogy már nem tudják hova fokozni ezeket az élvezeteket, túlságosan elvannak vadulva. Egy héten 3-4 buliba elmenni értelmetlen. Ott nem fogunk semmiféle megváltást találni. Nem beszélve arról, hogy unalmas.
Tehát azt mondanám, legyünk ilyen értelemben csak negyedig, vagy félig vallásosak, vagy csak egyszerűen gyakoroljuk a lemondást, mert annál nagyobb élvezet lesz az az egy buli mondjuk egy hónapban, vagy az az egy sör valahol, amikor már régóta nem is ittál. Annál jobban fogsz tudni értékelni mindent ami az életedben történik. Most nem veszed észre milyen jó, hogy folyik a csapból a víz, azonban ha régóta mész a sivatagban, megváltásként tekintesz a vízre. A világ nagy részére ráférne, hogy legalább negyedig kövessen így egy vallást, vagy lemondást, ahhoz képest, mint ami most folyik. Mert a szokássá vált dolgokon, a változtatás, a lemondás segíthet.
Másrészről, a lemondás segít megismerni azt, hogy milyen fontos szabályokat betartani. Segít szabályokat elfogadni. Hiszen gondoljunk egy olyan társadalomra, ahol senki sem tartja magát sem a rendőrség, sem mások szabályaihoz, ekkor anarchia keletkezik. Bizonyos irányadó szabályok kellenek az életben, mivel enélkül az emberek nem lesznek többek az állatoknál. Nagyon sokat lehet a lemondásokból tanulni.
Mire jó a vallás?
Először is kezdjük ott, hogy nem hihetjük azt, hogy minden az ember műve. Ez egy rossz irányt adó felfogás. Vannak olyan pillanatok az életben, amikor az ember úgy érzi, mintha egyenesen rajta keresztül csinálnának valamit. Például amikor kiállsz egy színpadra, amikor festesz, amikor zenélsz, amikor művészetekkel foglalkozol, amikor írsz. Ekkor tudod milyen az az idő, amit azzal töltesz hogy csak úgy rajtad keresztül jönnek a dolgok. Még magad sem tudod pontosan hogy mi lesz a következő lépés. Sokan úgy írnak regényeket, hogy még ők is kíváncsiak, mit fognak bele írni, mi lesz a folytatás. Ehhez az érzéshez kell tapasztalatot gyűjts valamelyik művészetben. Ehhez csupán az elme, nagyon kevés. Ehhez kell a lélek is. Múltkor eszembe jutott erre egy jó idézet.
A tudás ott kezdődik, amikor észreveszed, hogy a gondolataid nem feltétlenül tőled származnak.
A tudás ott is kezdődik, hogy elkezdjük kutatni ezeknek a dolgoknak az eredetét. Megkérdezzük, hogyha tudom ki az apám, tudom ki az apám apja, és annak az apja, akkor honnan jön a legelső ember? Szóval számtalan példát lehetne mondani, ami nem az emberé, vagy nem hihetjük hogy csupán belőlünk áll. Eleve az érzékelés, a látás, a testünk, a testünk funkciói, ezek nem hihetjük hogy belőlünk jönnek. Ezek valahonnan jönnek, valahonnan kaptuk. Ezt valaki előttünk találta ki, hogy így legyen. Nem is biztos hogy valaki, lehet hogy inkább valami. Sosem lehet tudni.
Amikor ezt mélységében megértettük, és teljességgel elfogadtuk, ott van értelme elkezdeni arról beszélni, hogy mire jó a vallás. Hogy mire jó a hit. Akik már találkoztak a pozitív gondolkodással, azoknak most egyszerű dolga lesz ezt megérteni. Ezt minden (még túl földhöz ragadt ember is) megtapasztalhatja, hogyha mélyen hiszem hogy valami hogyan fog végbemenni, vagy tudom hogy valóra válik és megfelelő ideig elképzelem és beleélem magam, úgy fog alakulni az életem. Mondhatjuk hogy a gondolatink egyfajta kivetülést eredményeznek az anyagi életre. Ez pozitív gondolkodás nélkül is meglátszik egy emberen kívülről, hogy mit gondol belül. A lényege, hogy jól érezzük magunkat, hogy boldogságot sugározzunk. Mert akkor nagyobb lesz úgymond a rezgésszintünk és csodálatosabb dolgok tudnak velünk történni. Ez a pozitív gondolkodás lényege.
Egy jó vallás lényege pedig, hogy istenszeretet és boldogságot keltsen bennünk a nap minden percében. Hogy ugyanolyan magas rezgésre állítson minket, mint a pozitív gondolkodás. Az egyetlen hátránya más néven a „vonzás törvényének”, hogy ott mindent magadra vállalsz. Tehát amikor rosszul érzed magad, akkor is saját magad ostorozod, hogy pozitívnak kéne lenni. Túlságosan magadra vagy hagyatva. Ezért van az, hogy az mindenkinek megy az első héten, az első hónapban, de nem tovább. Mert az ember az első tapasztalások után ráun. Nagyon nagy a felelősség önmagadon ha rájössz hogy még jobban tőled függenek a dolgok mint addig. Nagy nyomást fektet rád ez az érzés. A másik hátránya hogy addig érzel boldogságot, addig erőszakolod az agyad rá, amíg meg nem szerzed a kívánt dolgodat, ez túl anyagias és hamar vége. Ráadásul az ember olyan, hogy mindig egyre többet akar, nem éri be vele.
Tehát a vallás egyik nagy lényege, hogy feltétel nélküli boldogság érzésre tanítson, mert erre lehet támaszkodni, ez mankót jelenthet. Láttam már sok olyan embert, aki teljesen racionális. Tehát még azt sem hiszi, mint az előbb leírtam, hogy felfedezze, a gondolatai nem feltétlen az övék. ( Sőt a társaságomban a logikázásommal szerintem én számítok ilyen szinten a legmisztikusabbnak. ) Ezt így lehet csinálni, lehet így élni, de baromira sok problémát vállalsz fel vele. Mert minden egyes mozzanatért az életben magadat okolod, magadat ostorozod. Itt is túl sok nehézség van a válladon, ha mindent csupán elméből akarsz megoldani. A mai világban ez pedig hatványozottan igaz. Nagyon sok problémánk van. Ha nem hisszük hogy ezt megtudja oldani valami ami nálunk nagyobb, ha nem hisszük hogy van nálunk nagyobb dolog, akkor minden felelősség nálunk van. Amibe bele lehet rokkanni. Egyébiránt sosem lesz megoldva a probléma, mivel nem hiszed el hogy van rá megoldás. Ha nem hiszed el hogy valamit meg tudsz csinálni, soha az életben nem fogod tudni megcsinálni, vagy csak félig jól. Ennek feloldására is jó az istentudat. Mondjuk azt, hogy „Nem baj! Megoldja Isten! Hiszen ő mindent tud”, és lássuk hogy tényleg megoldja. Rendkívül nagy segítség ha büszkeségünket legyűrve így tudunk gondolkozni.
A másik lényeges dolog a szenvedélybetegségből jön. Ha valaki nem tud elmében, belül támaszkodni valamire, az kívül fogja keresni azt. Ez egy természetes dolog, hisz mindenki boldog akar lenni, így vagy úgy. Főleg, aki a családjában se kapott már elég szeretet, boldogságot, még jobban ki van téve annak, hogy megtalálja azt: az alkoholban, szerencsejátékban, mániákus szexvágyban, agymosó tv-ben, szinte mindegy miben. A legjobb eset ha sportban, vagy valamilyen egészséges dologban találja meg az ember a boldogságot. Viszont ha valami folytán azt a sportot abba kell hagynunk, akkor onnantól az az élet is el van vágódva és sóvárgásba, vágyakozásba fordul át. Egy másik idézet.
Bármely dolog, amit tőlünk el lehet venni, el is lesz véve.
Pontosan ezért téves dolog a boldogságot túlzottan az anyagi világban keresni. Mert ha nem vagy boldog a lelki világodban, mindig csak ideig, óráig lehet téged kielégíteni. Egy idő után sóvárogni fogsz dolgok után, vagy felemlegeted, hogy bezzeg milyen jó volt régen, valahol ott ragadsz ahol nem kéne. Nem beszélve arról hogy a változásokat is bődületesen rosszul fogod tudni kezelni. Pedig az élet nem áll másból mint változásból.
Ahogy előbb írtam a fiatalok példáját, az emberek nem tudnak boldogok lenni már a világgal önmagában. Kevés ez nekik, és bolyonganak, nagyon sok embert láttam már, aki csak úgy céltalanul teng-leng, mert pontosan nem találják azt a kapaszkodót vagy fogódzkodót, amit a vallás nyújthatna. S az a legrosszabb hogy általában az ilyen emberek nem hisznek semmiben. Még annyira se mint én. Pedig jót tenne nekik egy kis vallás, egy kis útmutatás. Hajmeresztő dolgokat csinálnak mostanában az emberek, lövöldöznek az egyetemeken, öldökölnek, magasabb az ingerküszöbük mint valaha. És sosem fogja őket semmi kielégíteni, ami csupán anyagi. Ördögi kör.
Tehát végezetül azt mondanám, hogy a vallás nem arra jó, hogy háborúzzunk a nevében. Ez egy 
megferdült felfogás. A vallás arra jó, hogy boldogságot hozzon az életünkbe, hogy kitágítsa a lehetőségeink világát (akár az edzőtáborok) a lemondások révén, hogy olyan kérdéseket tudjunk a számlájára írni, ami épp ésszel megmagyarázhatatlan, vagy egyébként beleőrülnénk. A vallás -szerintem- nem a bigottságról kell szóljon. Le kelljen mondani dolgokról, de ne életed végéig. Mert az éppen hogy nem tanít meg semmire. Mond a gyereknek hogy ne játsszon, de ne mondd meg miért. Szerintem sokan ezért is elítélik a vallásokat. Nem nyújt erről elegendő információt. A vallás még arról kéne szóljon, hogy egy olyan mankót adjon a kezünk alá, amit sokan keresnek más, anyagi tevékenységben, de nem találnak. Vallás nélkül az emberek céltalan hangyákká válnak és össze-vissza cikáznak, kivannak téve a saját elméjük bolyongásának, nem találnak fogást az életen. Ennek eredményeit pedig azt hiszem mindenki látja a világban, aki néz híradót, aki ismeri a fiatalságot, vagy aki szenvedély-betegekkel foglalkozik. Aki egyszerűen csak ebben a században él. Nagyon sok embernek szüksége lenne visszafordulni a lélek felé. Ezt hozza a vallás.
