Létkérdésem az ember

Miközben itthon takarítottam, azon gondolkoztam milyen színű legyen az új asztal a lakásban. Mivel porszívóztam így elsősorban olyan gondolatok támadtak bennem, hogy hát szép a fekete bútor (túlnyomó többségében most is ez van), de nagyon meglátszik rajta a fehér por, jók a világos bútorok is, viszont azokon meg a maradandó sérülések látszanak meg... és akkor ugrott be ez.

Nekem általában olyan gondolataim támadnak, amik az élet folyamataihoz kapcsolódnak, próbálnak összekötni szálakat. Egyfajta vonzódást érzek a keleti kultúrához, és pszichológiához - noha csak hobbi szinten -. Mindig eszembe jutnak egyszerű példákról, vagy mindennapos gondolatokról, kiterjesztettebb, általánosabb észrevételek is. Ezt vehetitek egyfajta bemutatkozásnak. Hogy amit leírok az igaz vagy sem, nem vagyok hivatott eldönteni. Nem is útmutatást szánok, csak kíváncsi vagyok, támadnak-e még valakinek ilyen és ehhez hasonló ötletei, vagy éppen ellenkezőleg, mi az amit rossznak talál ezekben. Kíváncsi vagyok.

Szóval visszatérve az asztal színéhez, mindegyik választásnak megvan a pozitív és a negatív oldala is. Én kis koromban nagyon kötődtem álláspontokhoz. Általában ha kicsi az ember, amit a szüleitől hall, az az elsődleges - és úgy gondolja hiteles - információ, és egyfajta rutinként elsajátítja a mindennapjaiba. De ez elég veszélyes! Talán azért is betegek sűrűbben a kisgyerekek, mert számos ellenpéldát hoz az életük arra, amit otthon –úgy gondolják- „megtanultak”, és nem tudják elfogadni ezt a kettősséget. Most akkor apa azt mondta, hogy... , de én úgy látom hogy... És a felnőtté válás talán ott kezdődhet, ahol tudja az ember, hogy semmi sem igaz, de mégis minden igaz.

Gondolok itt arra, hogy én korábban felállítottam oldalakat magamban. Mi a rossz és mi a jó. Mi az ördög és mi nem az. A TV, a reklámok ördögök. A könyvek, a tanulás nem. Meg ehhez hasonlók. Persze csak most kezdek rájönni (hogy végre értelmesen kifejtsem miért volt jó az asztalos példa), hogy minden pillanatban adott dolog jó és rossz is. Tehát a megfelelő válasz arra, hogy milyen színű lesz a következő bútorom: fekete. Mert most is ez van többségben a szobámban, és hülyén nézne ki a fehér. Ez az indok, és nem az hogy mi látszik meg rajta. Mert az a szempont egyszerűen nem tud játszani ebben a helyzetben. Az a szempont is fontos lehet, de nem itt, nem nekem. Mint a TV-nél. Én általában be se kapcsolom. Van hogy hetekig, hónapokig. De egy-két olyan nap van, amikor elfárad az ember annyira, hogy mindegy, csak menjen egy C kategóriás film és annyi elég is. Tehát ilyenkor már álszent vagyok, ha ragaszkodom a felállított „szabályaimhoz”. Nem lehet egyszerűen szabályok közé tenni az életet. Nem lehet egyetemes konzekvenciákat levonni semmiről hogy mi kinek jó és kinek nem. Minden csak szempontok, adott pillanat kérdése.

Mondok egy másik példát. Én szeretek edzeni is, nagyon. Egy picit el is sajátítottam az edzős életstílust, szeretek értelmes ételeket enni (kihagyni a tömegében cukros, zsíros, tésztás dolgokat). Viszont ha ehhez túlságosan kötődik az ember, elkezdi a többieket hülyének látni. "Minek esznek ezek dzsuvát, hülyék ezek?" Vagy amikor elhív egy barátom sörözni, akkor "minek igyak sört? elhízok". Ha mindent ehhez a szabályhoz kötök, egy idő múlva mindenkit gyengének és hülyének látok, és csak én vagyok az erős, és az okos. Az erős és okos… és a magányos. Mert kutyával nem mozdulok ki sehova. Pedig ez lenne a közös program pár haverommal havi 2x-3x, ilyenkor kicseréljük a gondolatokat, meghallgatjuk mit csinált a másik, "megfejtjük a világot". Na most ha én nagyon kötődök az edzős életstílushoz, ezekre nem megyek el. Akkor lehetek egy büszke, kidolgozott testű, egyedülálló harcos. Hát hülye vagyok én? Nem akarom látni a barátaim? Ekkor pedig elgondolkozom, hogy jó volt-e a szabály.

Tehát minden egyes dolognak más és más a fekvése minden ember életében. Ha valaki azt mondja neked, hogy Ő tudja mi neked a jó, hazudik. Ha csak kicsit is… Ő sosem tudhatja, hogy te mit látsz a két szemeden keresztül, hogy mit érzékelsz és tapintasz. Tanácsolni lehet, de amit neked tanácsolnak azt sosem szabad komolyan venni. Meghallgatod, és ha úgy érzed (itt van a hangsúly), hogy valóban hasznos akkor hasznát tudod venni. Amúgy pedig töröld. A legrosszabb, ha hozzád közelállók tanácsát szeretnéd megtudni. Mert nekik mindent elhiszel, és akkor veszélyesen kiszolgáltatottá teszed magad. Mert a tanács megfogadása után, te már nem te leszel. Nem kell bemutatni ugye a „szülők orvosnak akarják a gyereket” szindrómát. Akkor persze azt hallod, az a jó, az a szép. És egy napon kiderül, hogy nem bírod a vér látványát sem. Ekkor mi történik, odáig tartott az életed? Mintha kiharaptak volna belőled egy darabot. Lehet hogy fájdalmas, de pont azt a darabot, amit a szüleid pumpáltak beléd. Azután kezdesz csak önmagad lenni, mert addig nagyon a szüleid voltál. Szóval szülők és legjobb barátok, jól fontoljátok meg, mielőtt tanácsokat osztogattok.

Talán az lehet igaz hogy az alkohol nagymértékben és sűrű rendszerességgel rossz. Mármint nem az állapot, amibe visz, hanem a testedre nézve. Mert alkoholtól még nem láttam megerősödni, vagy jobban kinézni embereket. De néha, kis mértékben mindig van egy olyan pont ahol nem ragaszkodhatunk a  gyökeres kijelentéseinkhez. A szabályok már a kigondolásuk pillanatában előbb-utóbb elvéreznek. Ha pedig gyökeresen ragaszkodó típusok vagyunk, és nagyon felállítottuk a mi kis elképzeléseinket, az úgy vesz körbe minket akár egy doboz. Csak egyszer el fog fogyni ott a levegő! Vagy szembetalálod magad egy olyan helyzettel, hogy egy picit ki kéne nyúlni abból a dobozból és nem mersz, akkor maga az élet fog kirázni onnan, és az fájdalmas lesz. A rugalmasság alapvető feltétel. Az élet túl érdekes ahhoz hogy szabályok közé zárjuk

A tanulság az, hogy jó és rossz nem létezik. Nem tudom, hogy a te helyzetedben mi az. Én tudom, hogy az én életemben többnyire addig jó volt-e valami vagy rossz amit csináltam, amit ettem, ittam, tapasztaltam, bármi. Én magamnak. De lehet, hogy holnap észreveszem hogy egy rossznak hitt dolog másképp csinálva jó is lehet. Nincsen egyetemes jó és rossz. Borzalmas dolog, ha egyetemes jókat és rosszakat állítasz fel magad köré. Mit gondolsz?